Év vége van ismét! Karácsony... nagyon-nagyon sok évvel később! Pontosan 107 év telt el szeretett elődünk, Juhász Ferenc történetének követése és a jellegzetesen híres háborús esemény óta. Akkor 1914. december 24.-ét írtak! Szenteste volt!
Háború dúlt Európa nyugati felén is, Franciaország és Belgium határán. A harcoló felek közötti, bombatölcsérektől szaggatott, szögesdrótoktól kerített, távoli, fagyos senkiföldjére lassan leszállt az est. A rideg tájra sötétség és végül kísérteties csönd borult. Szórványos lövöldözések után estére hirtelen elhallgattak a fegyverek. Szinte vezényszóra beszüntettek minden zajos tevékenységet, ágyúlövést, géppuska ugatást, puskatüzet... idővel pisszenés sem hallatszott, csak a hópelyhek halk hullása zavarta a tökéletes esti csendet. Az idő lassú múltával egyszercsak a Nyugati Front egyik oldalán a német, a másik oldalán az antant angol-skót-francia egymással farkasszemet néző sereg régen beásott frontvonala mentén a mély, jeges lövészárkokban hónapok óta lapuló, átfagyott, didergő katonákat megérinti a karácsony szelleme! A németek gyertyával világító apró karácsonyfák sorát állítják a lövészárkuk tetejére! Kisvártatva felkapják a fejüket mindkét szárnyon, mert az éj sötétjében a pislákoló gyertyafényen kívül felcsendül egy kristálytiszta hang, egy mindenki által ismert varázslatos szent dallam valahol a szomszédban, a "Stille Nacht", németül. S megannyi szenvedés után a küzdő, egymást gyilkoló feleket megszállja az Isten! Átszellemülten hallgatják az éneket, majd a meglepetésből némi felocsúdást követően a zenekíséretet a másik oldalon már a skót dudás adja... Hallgatják és éneklik mindnyájan, meghatottan. Túlcsordulnak a hónapok óta eldurvult lelkek, rettentően hiányzik az otthon, a család szeretete, az ünnep méltósága! Megértik az üzenetet! Lassan, bódultan, tétovázva kimásznak a lövészárkokból, s fegyvereiket hátrahagyva kezet ráznak az ellenséggel.
Igy indult 1914 Karácsony szentestéjén a híres fegyverszünet, a pár órás helyi béke, az egymás tiszteletére alapozott boldog közös ünneplés, az éjszakai önfeledt focizás, bolondozás, koccintgatás, barátkozás... hogy aztán parancsra másnap újult erővel ismét irtsák egymást Európa legjobb férfiai, mindenhol és minden lehető eszközzel -vassal, ólommal, gázzal- a következő három évben, megállíthatatlanul!
A Joyeux Noël /"Fegyverszünet karácsonyra", "Christmas Truce", "Weihnachtsfrieden"/ egy 2005-ös háborús dráma, amely az 1914. decemberi karácsonyi fegyverszünet alapján készült, francia, skót és német katonák szemével. Christian Carion írta és rendezte, és a 2005-ös Cannes-i Filmfesztiválon vetítették. Sok díjat és még Oscar-jelölést is kapott. Ha belegondolsz, nem is olyan nehéz egy könnycseppet ejteni értük... jön az magától is! Ne szégyelld, ha jó ember vagy!
Amit az itt következő nagyon mély érzelmeket kiváltó történethez szeretnék elmondani, ahhoz egy csipetnyi történelmi visszanyúlás szükségeltetik. Mégpedig annyi, hogy -mint bizonyára ismeritek- 1914. november 5.-én Juhász Ferencet, mint népfelkelő honvédet behívták és lajstromba vették - iparművészeti iskolai diplomájának köszönhetően - mindjárt szakaszvezetői rangban. Ekkor 22 éves volt. Ő a 29. budapesti gyalogezred katonája lett, a 79. honvéd gyalogdandár részeként. Ez a dandár betagozódott a 40. honvéd gyalogos hadosztály keretébe. A 40-es, a 7-es gyalogos hadosztály és 8-as lovas hadosztály alkotta a XV. hadtestet, mely a 6. hadsereg része volt. Ez a lentről felfelé felállás sémája, valamint Ferenc ősünk világháborús kálváriájának kezdete.
Ő a Karácsonyt és az Újévet még Budapesten a kiképzőtáborban töltötte, csak 1915. január 11.-én fogják szállítani a Keleti frontra Nagybereznára, az orosz invázió megfékezésére. Tehát Ferenc számára a történet csak akkor, pár héttel később kezdődik, mit sem sejtve a megelőző Karácsony szívet melengető, könnycsalogató nyugati előzményeiről, melyben magyar katonák nem vettek részt.
Juhász Ferenc történetét már aprólékosan feldolgoztam, az előző bejegyzésekben bőségesen olvashattatok róla. /pl. itt/
Számomra nagyon megindítóan másokat is megihletett a fent említett karácsonyi történet és nem is maradtak szó, azaz hang nélkül.
Az esemény megörökítése és zenei keretbe foglalása egy különleges együttesre várt egészen 2021-ig. Olyanra, amelyik a történelem nagy ütközeteit, híres csatáit, vesztes és győztes hadászati eseményeit a korai történelemtől az újkori eseményekig hivatott megörökíteni a modern zene minden bevethető fegyverével. Hihetetlenül tudatosan, történelmileg a legnagyobb pontossággal, a célnak megfelelő végtelen erőszakossággal, fülbemászó, egyszerűen ordítható, vokális dallamvilággal! Ez a Sabaton! Nagyon megérte ezért a svéd együttesért a zene világába kalandozni! Aki nem ismeri, nem tudja mit veszített, az tallózzon...
Kuriózumként álljon itt a fenti zene másik, kicsit módosított, még megrázóbb videófeldolgozása is, ráadásul magyar felirattal... és a végén Floor Jansen áriájával! Huuhh...!!! /Több magyar is részt vett a videoklipp létrehozásában./
Ezzel búcsúztatom én is a 2021-es ó évet! Nem ismerhetem a jövőt! Viszont mindent elkövetek Juhász Ferenc nagyapám, szeretett felmenő elődünk történetének hiteles folytatásáért! Isten adjon erőt a további cselekedeteinkhez!
Boldog 2022-es új esztendőt kívánok minden jóakaratú halandónak, rokonnak! Béke veletek!
