Juhász Ferenc nagyapám élettörténetét feldolgozó előző I. részben szüleinek kimerítően taglalt két életútja -előttem már kideríthetetlen módon- Budapesten összekapcsolódik. Sándor -két tanúval igazolt- későbbi apaságát bizonyító okirat tanúsága szerint Gizellával 1875. év óta „vadházasságban” élnek. Ha hihetünk ennek a dokumentumnak, akkor Sándor 16 éves, Gizella 18 éves korában érkezett Budapestre, azonnal összeismerkedtek és össze is bútoroztak. A két, nem távoli vidéki városból érkező, szinte azonnal kapcsolatot létesítő, a nagy Budapesten hirtelen egymás karjaiba zuhanó fiatalok esete azért gondolkodóba ejti az embert! Tán ismerhették egymást korábbról?
Sándor anyja Dienes ágon kerékgyártó mesterektől származik, így szinte adott fia számára a fa örökölt szeretete, a jó kézügyesség, a gyors probléma megoldó képesség. A fa varázslatos világával és alakításával való ismerkedés elbűvöli és ebben látja jövőjét, élete kiteljesedését. Gyorsan, szorgalmasan tanulja segédként budapesti kiváló mesterektől a szakma fortélyait, szükség is van mind több és több műasztalosra a szédületesen fejlődő nagyváros korszerű bútor igényeinek kielégítésére. A tanoncévek alatt gyorsan kinövi a tradicionális normákat, újszerű elképzeléseinek megvalósítására saját üzletet képzel, amit szisztematikusan meg is valósít.
Gizella eleinte kötélgyártó iparos családból származó mesterségét próbálja hasznosítani, majd Sándorral való bensőségesebb kapcsolat kialakulása után ez a tevékenység visszaszorul főleg a gyerekek érkezése után.
Érdekes módon az 1875. évtől kezdődő első közös 15 évükről nem találtam semmilyen dokumentumot, hírt, vagy utalást, életükkel kapcsolatban csak spekulációkra vagyunk utalva. Viszont ennek a két embernek elő- és utóéletét ismerve nagyot nem tévedhetünk.
Az kezdeti időszakban a városnak melyik részén és hol laknak az nem tudható, az évek alatt befutott ,már ismert és elismert, sokat foglalkoztatott, szakmájában hírnevet szerzett asztalosként megengedhetik maguknak, hogy Budapesten a belvárostól nem távol, az akkor még csak a tervekben létező Ferenc József (átadás 1896. október 4. mai nevén Szabadság) híd pesti hídfője közvetlen szomszédságában a Ferencváros Pipa utca 24.-ben béreljenek lakást. (Az utca a mai napig létezik és híd átadása után egy évvel, 1897-ben épült, Fővám-tér melletti, Nagyvásárcsarnok utcája. Mondhatnánk azt is, hogy a Váci utca déli folytatása.)
A főváros 1884. évben készült térképszelete, amelyen az egész város a képre való kattintással előhívható és tetszés szerint nagyítható. A nagyított térképen megtalálhatjátok könnyűszerrel a családi történelmi helyszíneit, úgy mind a Pipa utczát Bakáts téri Frencvárosi templomot, a későbbi Tömő utcát a 14. számmal és a végleges, legendás Práter u. 38. számú műhely-házat.
Ebből az időszakból származik az az 1884. június 30.-án keltezett nagyon fontos, a későbbi Juhász nevűek életére alapvető hatással bíró bizonyító irat, mely szerint a kérelmező a magyar királyi belügyminisztérium engedélye folytán Dienes vezetéknevét Juhászra változtatta.
Az életrajz előző részében már kifejtettem a névváltoztatási históriával kapcsolatos véleményemet, aki talán még nem ismeri itt megtekintheti. Sándor születése utáni fejezet.
Már nem éppen fiatalok mikor vonzódásuk közös elhatározáshoz, saját, önálló család megteremtéséhez vezet, minek egyik legfontosabb biztosítéka Sándor asztalos mester beérett, 15 éves szakmai tekintélye nyújtotta biztonság. Meg egyébként sincs veszíteni való idejük. Sándor 30, Gizella 32 éves, lassan kifutnak az időből. Akkoriban még kockázatosabb volt a gyerekvállalás bizonyos kor felett. Kapcsoltuk gyümölcseként első gyerekként Sándor Ferenc nevű fiú érkezik 1890. április 15.-én a Budapest IX. ker. Pipa u. 24. -be, akit Mojszin Burdász János kötélverő sz. Lipove Lengyelország gör. kat. gyermekeként anyakönyveznek a Bakáts téri Ferencvárosi templomban. Ezután a frissen alakult család otthont vált és a komfortosabb, munkahelyhez közelebb eső Budapest Józsefváros Tömő u. 14. bérleménybe költözik.
És itt kapcsolódunk végre Ferenc nagyapám életéhez! Ő, az a már Juhász Sándor családjában született második gyermek, aki Budapesten 1892. szeptember 7.-én látta meg a világot Lachenmann Gizella anyja jóvoltából. Az újszülött fiúgyermek keresztelése szeptember 25.-én volt és a budapesti Józsefváros Tömő utca 14.-ben összesereglett ünneplő rokonság és ismerősök együtt örvendeztek az újdonsült Mojszin Burdász Ferenc László nagyapámnak! Keresztelő szülei Esztergályos Ferenc asztalos és Szadeczky Janka r.kat. Újpest polgárok voltak. A neveket illetően zavarosnak tűnő halmazból lassan kiderítjük, miként lett Juhász Ferenc ebből az általunk épp csak megismert fiúcskából!
A gyerekek jöttével a család jogi állapota mit sem változik! Gizella koloncként hordja továbbra is a Mojszin Burdász nevet, minden hivatalos okiraton ez szerepel, beleértve a születési anyakönyveket, sőt aláírásként is kizárólag ezt használhatja. A vérszerinti apa -Juhász Sándor- ugyan neveli a gyerekeket, de jogilag az égvilágon semmi köze hozzájuk! Ők is tudják, hogy ezt a borzasztóan zavaró és megalázó ellentmondást fel kellene oldani, nehogy a gyerekek szenvedjék Sándor terhelt múltját, de most még nem jött el ennek az ideje. Az apa névváltoztatási kérelmének elbírálása és jóváhagyása után még hosszú évek telnek el mire elindítják először Gizella elválási, majd Juhász Sándor örökbefogadási eljárását.
A fiúgyermekek születése után eltelt néhány év csak erősíti a -manapság úgy mondjuk, élettársi viszonyban élő- család önbecsülését. Származásuk miatti kellemetlen érzéseik már a múlté, önfeledten büszkék közösen elért eredményeikre és két fiúkra, amit meg is örökítenek a már általatok is ismert képen, de ezt most, a technikai fejlődés jóvoltából azóta színesben is láthatjátok.
Az 1895. év elején készülhetett végtelenül megindító, beszédes kép: a szoknyás nagyapámmal, a négy év körüli Sándor bátyjával, Gizella leányával várandós dédanyámmal. A képet, a tartást és az öltözködést nézegetve az embernek olyan érzése támad, mintha nem is egy századforduló előtti budapesti fotó műteremben, hanem valahol egy távoli szibériai sztyeppén, vagy esetleg egy ("izraeli kibucban", bocsánat megkritizálták, jogosan) palesztin távoleső faluban is készülhetett volna. Szeretetre méltóan mosolyt fakasztó! Nem így gondoljátok?
A kis Ferenc kora gyermekévei a szokásos, önfeledt módon telhettek el, némi örömteli zavart csak az érkező - 1895. május 6.-án Gizella Róza és az 1897. február 12.-én született László - testvérei jelentettek. Ezek az újabb „Mojszin” gyerekek már az új otthonba, a város asztalos negyedébe a Budapest Józsefváros VIII. Práter u. 38. sz. házba és az apjuk újonnan vásárolt lakásába és asztalos műhely-gyárába születtek. Gizella mama ekkor már csaknem 40 éves!
Ezt a Práter utcai 38. és 6733/b helyrajzi számú ház és műhely 1895 óta van Juhász Sándor birtokában a Budapesti Czim és Lakjegyzék, 1896-1897 éves kimutatása szerint, amit Wachtelschneider Istvántól vásárolt. Az 1895. és 1897. évben született gyermekek már itt jöttek a világra.
Ez a már jól ismert, sokat kritizált kép színesben a Juhász gyerekekről "orgonasíp üzemmódba állítva", "a fiúk nyári egyenfrizurájával" színesben. Kinek van ezzel kifogása és miért is?
Míg a cseperedő gyerekek önfeledten szaladgálva, játszadozva töviről-hegyire felderítették apjuk bámulatos, a nyers fától a készülő művészi bútorig tartó folyamat sokillatú, jellegzetes birodalmát. Mindeközben mindent elsajátítottak és igazán ennél jobb taniskolára nem is volt szükségük! Így serdülőkorukra már a fa átalakulása bámulatának ismeretében váltak fűrészpor- és firnájszillat átjárta igazi asztalos segédekké.
Elérkezett a századforduló. Az 1900. év más szempontból is fontos, sorsdöntő hatással van az egész Juhász családra, különösen a gyerekekre és jövőjükre. Elérkezett az idő Sándor mester életében, hogy megtegye az évtizede aktuális lépést, hosszas örökbefogadási eljárás keretében végre nevére vehesse vérszerinti gyerekeit. Nevet, tisztességet, becsületet és büszkeséget adva mindegyik utódjának. Ezt az örömteli eseményt Juhász Sándor és Lachenmann Gizella életrajzában képekkel színesítve már részletesen feldolgoztam. Ide kattintva olvashatjátok. Ugyanakkor nem tudom megállni, hogy az 1900. július 4.-én keltezett ünnepélyes szerződés teljes szövegét ne ismertessem veletek, Juhászokkal…
„Örökbefogadási szerződés
mely egyrészről Mojszin Burdász Jánosné szül. Lachenmann Gizella magánzó, budapesti lakos, mint kisk. Mojszin Burdász Sándor (Ferenc),- Ferenc (László),- Gizella (Róza) és László nevű gyermekeinek, Eger város árvaszéke 1446/a900 sz. végzésével megerősített t. és t. gyámja, örökbeadó,- másrészről Juhász Sándor asztalos mester budapesti lakos, mint örökbefogadó közt alulírt helyen és napon a következő feltételek mellett köttetett meg.
- Mojszin Burdász Jánosné szül. Lachenmann Gizella örökbe adja a Budapesten 1890. april 15.-én született Mojszin Burdász Sándor (Ferenc), az ugyanott 1892. szeptember 7.-én született Ferenc (László), az ugyanott 1895. május 6.-án született Gizella (Róza) s az ugyanott 1897. február 12.-én született László nevű kiskorú gyermekeit Juhász Sándor budapesti lakosnak, átruházván örökbefogadóra a nevezett kiskorúak feletti atyai hatalmat s mindazon jogokat és kötelezettségeket, melyeket a törvény az örökbefogadás tényéhez fűz.
- Juhász Sándor budapesti lakos tekintettel arra, hogy neki gyermekei nincsenek, s hogy a fentebb megnevezett kiskorú gyermekek iránt szeretettel viseltetik, ugyanazokat ezennel örökbe fogadja, magára vállalván a nevezett kiskorúak feletti atyai hatalmat, s az örökbefogadás tényével törvény szerint járó mindennemű kötelezettségeket és jogokat, külön is biztosítván az örökbefogadottak javára a törvényes örökösödési jogot.
- Szerződő felek közös egyetértéssel kötelezőleg megállapítják, hogy az örökbefogadott kiskorúak a „Mojszin Burdász” családnév helyett ezentúl kizárólag a „Juhász” családnavat viseljék.
Mely három eredeti példányban kiállított szerződés felolvastatván, felek azt akaratukkal mindenben egyezőnek találták és sajátkezűleg aláírták.
Képpel is bizonyítva a legfontosabbat… azt, hogy Juhász Sándor és az örökbe adó Gizella is hitelesíti az okiratot. Nem találtam más okmányt a két főszereplőnk saját kezű aláírásával!
A gyerekek végre-valahára ettől a pillanattól már ledobták magukról a gyűlölt Mojszin Burdász nevet, amit talán nem is értettek, miért volt így? Képzeljétek el azt a megalázó, mindennapos helyzetet, mikor a tanár az iskolában így szól a diákhoz: Mojszin Feri, vagy Sándor gyere ki felelni! Mojszin Ferike szólj az apádnak, szeretnék beszélni vele! ... Bele tudjátok magatokat képzelni a gyerekek helyzetébe?
Még éveknek kell eltelni, mire Gizella is elszánja magát a Mojszin Burdász megbélyegzés levedlésére. De ennek is eljön az ideje! Szisztematikusan, nagyon okosan viszik véghez előre eltökélt terveiket! Az 1905. január hó 16. napján Mojszin Burdásszal kötött házasságuk házasságuk felbontása végett megindított keresetet a Budapesti Királyi Törvényszék ítéletben hagyja jóvá 1905. május hó 16.-án és kimondja:
„Ő Felsége a Király nevében! A Mojszin János és Lachenmann Gizella között Egerben az ottani rom. Kath. Plébánia lelkésze előtt 1874. évi február hó 16. napján létrejött házassági kötelék alperes hibájából az 1894 évi XXXI. t. ez. 77. paragrafus 8. pontjában meghatározott bontó ok alapján ezennel bíróilag felbontatott és alperes vétkesnek nyilváníttatott”
Az ítélet indoklása, a tanúk vallomása és a bíró, ügyvédek, ügygondnok, a házasságvédő és a törvényszék költségeinek, díjainak taglalása még oldalakon át folytatódik. Már akkor is seregnyien szedték a sápot a rászorultaktól. De a lényeg a lényeg! Már, ahogy ma mondják! Ez a Mojszin történet akkor és ott véget ért! Legyetek nyugodtak utódok! De, azért jobb, ha ismeritek!
Már megnyugodtam és jólesően hátradőltem írásom közzétételét követően, nem is gondoltam volna, hogy ez a zavaros Mojszin-féle história azért tartogatott még egy meglepetéscsavart, amelyre én is csak most /2021. július 08.-án / jöttem rá! Ugyanis, újabb kutatakodásom alkalmával ámulatomra belefutottam egy fontos információba, melynek ismerete alapvetően megváltoztahatta volna a Juhász család fura életét, párjának, gyerekeinek megbélyegzett múltját, jelenét. Megóvva őket a rengeteg gondtól, utánajárástól, költséges, idötrabló ügyvédi és egyéb kiadásoktól.
Ez az újsághír arról tájékoztat, hogy a mohácsi vasútállomás peronján egy bizonyos Mojszin János nevű 47 éves egyén, kire illik minden általunk ismert jellemző, tüdőszélhűdésben hirtelen elhalálozott 1887. március 9.-én. Nem szép halál, viszont gyors!
Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy ez az eset Juhász Sándor és Lachenmann Gizella első közös gyermekük születése előtt 3 évvel történt! Az, hogy ezt a névadó szélhámost az Úr kegyességében magához szólította. Az meg megbocsájthatatlan, hogy az érintetteknek fogalmuk sem volt erről a tényről. Ha tudtak volna róla, akkor idejében el lehetett volna választani Gizellát Mojszintól, összeházasodni Sándorral és a gyerekek is Juhász névvel születnek! Ám a jövőben az összes határozat - Gizella válása, újabb házassága, gyerekek nevének módosítása - ennek a tudta nélkül, mind feltételes módban született meg. Ezért fordulhatott elő az, hogy évtizedekig keringtek a családban még olyan pletykák, hogy itt meg ott látták Mojszint különböző rokonok, sőt még beszélni is véltek vele. Azért csodákozom, mert úgy tudtam, hogy a nálunk is alkalmazott porosz stílusú adminisztráció ennél azért jobban működött. Hát, nem így volt! Az eset a fő érintettek számára 134 évig titokban maradt, és csak a mai nappal derült ki általam véletlenül, mi is történt valójában!
Az elemi iskola kijárása után a 13 éves immár Juhász Ferenc nagyapám hivatalosan 1905. augusztus 1.-től tanoncként apjánál tanulja a mesterséget három éven át 1908. augusztus 2. -ig. „Az asztalos mesterségben tanúsított előhaladása: jó” Ezt a Budapesti Fővárosi Asztalos Ipartestület Budapesten 1908. augusztus 2.-án kelt bizonyítványa igazolja. Bélyeggel, körbélyegzővel, titkári és elnöki aláírással! Ahogy kell!
Nagy becsben tartom ezt az eredeti, maholnap 113 éves okiratot.
Három év szakmai tanonckodás az nagyon hosszú idő még a mai fogalmaink szerint is. Mennyi és mennyi tapasztalatot, kézügyességet, fortélyt gyűjthettek ezek a legfogékonyabb korban lévő, lassan serdülő korú gyerekek apjuk irányítása és gondoskodó keze alatt? Persze a velük született adottságon a művészi talentumon felül.
A tanonc bizonyítványa kiállítása után a rá következő hétfőn Ferenc már munkakönyvet vált és hivatalosan munkába is áll apja műhelyébe 1908. október 3.-án, egy szombati napon, mint asztalos segéd. Ezt apja igazolja aláírásával. Tehetségével Sándor bátyja után ő is csatlakozik a műhely szakmai állományának és minőségi színvonalának növeléséhez, teljesítményének, jövedelmezőségének fokozásához.
Azért a személyleírás a kérdésektől ítélve annak idején, fénykép híján, felért egy lómustra leírásával. A munkakönyv első oldalát és a munkaadó apa aláírását megtalálhatjátok juhász Sándor életrajzában.
Ezt követően alig telik el egy hónap, mikor is a legjelesebb esemény történik a család életében. Hivatalosan is megpecsételik közös életüket, nevükben révbe ért négy gyermekükkel, Gizella volt nevének levetésével annyi év után végre házasságot köthetnek, mint Juhász Ferenc és Lachenmann Gizella. A jelképes, jeles eseményre 1908. november 16.-án kerül sor 49 illetve Gizella 51 korában négy, már nagyobbacska boldog gyermek jelenlétében. Igaz ez formalitás, de nagyon fontos formalitás! Ezzel az utolsó lépéssel végleg megváltak terhelt múltjuktól, előszőr élvezhetik koloncmentes szabad levegőt lélegezve a szabadságot szép, egészséges, nagy családjuk körében! Gondolom, nagyon boldogok, tele bizalommal a jövőt illetően…
Azonban a kíméletlen sors hamarosan közbeszól… Ugyan az összegyűlt Juhász családról készül egyetlen és utolsó képemet már ismeritek, de technika ördöge folytán már ki is tudtam színezni, ezért újra megmutatom. A nagyon-nagyon szerethető kép által keltett gondolataimat az Juhász Sándor életét feldolgozó írásomban olvashatttátok.
A kép a család további éltében olyannyira meghatározó, hogy -engedelmetekkel- bemásolom Sándor papa életével foglalkozó írásom ide vonatkozó bájos részét:
"Ezen az alább látható 1908-10 nyarán készült képen látni a házuk előtt, a nagy fa árnyékában, éppen vasárnapi étkezésüket befejező családot. Modern Thonet székeken ülnek, szép ruhába öltözötten. Az asztalfőn Juhász mester kissé bizalmatlanul, szúrós szemmel figyeli az új technikát, kontyot viselő Gizella mama korsójából épp inni készül, Sándor pelyhedző bajuszkája alatt mosoly bujkál. A bűbájos Gizella nemes tartással egy üveg nyakát fogja, a 12 éves László hörpint a poharából. De hol van a 17 éves Ferenc?... Hát, ha jól meggondolom, valakinek, csak el kellett készíteni a fotót! Látni, épp most állt fel a terített asztaltól, üres székét azonmód elfoglalta a kutyus. Igen, csakis így lehetett! Ferenc, aki magát feláldozva a képet készítette és nem látszik a képen, ő az én anyai nagyapám. De nagy kár, hogy akkor még nem találták fel az önkioldót, vagy a hosszú szelfibotot! Mit nem adnék, ha őt is láthatnám családja között!
A képen szereplő további két női alak elsőre nem ismerős... De várjunk csak! Minél tovább vizslatom a képet annál gyanúsabb, hogy a kis Sándor két oldalán ülő hölgy arcformája, tekintete mennyire hasonlít egymásra. Aztán beugrik... hát persze! Gizella mama mostohahúga Róza Magdolna, akit még az elején említettem és 9 évvel fiatalabb a nővérénél, most a negyvenes évei elején járhat. A birtokomban lévő dokumentumok szerint ugyanis Budapesten 1907 április 14.-én 41 éves korában házasságot kötött a 6 évvel fiatalabb Jirasko Vilmos budapesti illetőségű tokkészítővel /én is tanakodtam, mi a fene ez a tokkészítés? Először hegedűtokra gondoltam, de mint kiderült a tokkészítés bármilyen becses tárgyat rejtő díszdobozt, favázra készült terméket takar/. Róza Budapesten a VIII. kerületi József körút 77-79 sz. házban lakott, csak egy kőhajításnyira a Práter utcai rokonságtól. Így akár egy vasárnapi családi ebéden is nyugodtan rész vehetett. Akármennyit töröm a fejem, csak így lehetett, csak így van értelme! A kis Gizella mellett ülő fehér blúzos fiatal hölgy kiléte továbbra sem ismert és talán örökre titok marad… bár az, hogy a ház urának balján foglal helyet sejtetni engedi, egy közelebbi kapcsolat lehetőségét a családdal."
De ez az békebeli, varázslatos, anyagi jólétben töltött boldog, nyugalmi állapot hamarosan, szinte varázsütésre megszűnik. Nem is tudom hol írják a végzetnek az ilyen forgatókönyvét? Felfoghatatlan és bénítóan döbbenetes! Mégpedig az, hogy hogyan fajulhat egy vita, vagy valami más nézeteltérés odáig, hogy valaki felragadjon egy keze ügyébe kerülő szerszámot és beledöfje egy másik emberbe? Még ha erőteljes felindulásból is! Pedig, ez történt, mégpedig a dédapámmal! Egy segédje szúrta meg szívtéjékon, asztalos vésővel 1910. október 6.-án de. ½ 12 órakor. Azonnal meghalt! A halotti anyakönyvi kivonat tanúsága szerint a halál oka „mellkas szúrt sebe, belső elvérzés”. A bejelentés ifj. Juhász Sándor fiától származik. A halotti anyakönyvben életkorának rossz évszámot írtak, de ez már nem hozza vissza öt… Lehetne írni hosszú nekrológot egyik életadónkról, de ezt most mellőzöm. Az ismert tények birtokában mindenki szánjon egy percet rá és gondolkodjon el mit köszönhetünk neki…
Hihetetlen szerencsével fedeztem fel ezt az újságcikket, (már a poszt befejezése után) mely tragikus pontossággal írja le a pillanatok alatt bekövetkezett tragédiát és az azt megelőző okot.
A megrázkódtatás követte bénultság után kényszerűségből átvett üzemet a lassan mesterré érő, 20 éves ifj. Sándor viszi tovább igazán alig észrevehető kezdeti minőségbeli kilengésekkel, de az üzlet felelőssége a továbbiakban már az ő vállán nyugszik. A Práter utcában él testvéreivel, és édesanyjával. Az örökölt műhely, a velejáró magas minőségű munka, a család eltartása továbbra is az élete értelme, anyja nagy örömére.
Közben Ferenc nagyapám -akkor még élő apja unszolására, ki látva fia művészetek iránti különleges érdeklődését- 1908.-ban 16 éves korában elkezdett Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskoláját 4 éven keresztül szorgalmasan látogatva bútortervezés-lakberendezés szakon szerez oklevelet. Ez a saját kezű önéletrajzából derül ki, oklevél híján, de alátámasztják mindezt az alábbiak...
Juhász Ferenc 1908-1912. b.= bútorkészítő, lakberendezés szakon végzett, Gyalus László lakberendezési szaktanár, valamint Kuczora Flórián 1907-1912. és Wilfinger Rezső 1912-1913. művezetők irányítása alatt.
Ezt követően "Juhász Ferenc iparművész" a szomszéd utca-beli Dulya István mázoló mesternél tölti gyakornoki idejét mint „mázoló gyakornok” 1913. július hó 1.-1914 január hó 9.-ig, és „ezen idő alatt a szakmában szorgalmasan és elismeréssel dolgozott.” Kiváló kézügyességgel megáldott nagyapám a szabadkézi rajz és vízfestészet mesterévé nőtte ki magát a tanulmányai alatt és utána, a mai napig számos rajza van a birtokomban.
Az Iparművészeti Iskola sikeres elvégzésének örömére 1912-ben 20 éves korában jutalomból megörökíti magát, a mi nagy örömünkre. Egy nagyon jó képű, magabiztos fiatalember tiszta tekintetét álljuk, aki élete nagy kihívásai elé néz, nagy bizakodással. Révedő gondolataiban már látja is azt az utat, amit be kell járnia művészi sikerei érdekében. A századelő virágzásában semmi sem akadályozhatja meg!
Juhász Ferenc nagyapám utolsó "civil" portré képe. Készült vélhetően 1912. évben.
Utólag bezzeg mi már sokkal okosabbak vagyunk és tudjuk, hogy ez a jövőbe vetett feltétlen remény akkor csak múló délibáb volt. A kegyetlen, kiszámíthatatlan holnap egészen mást tartogatott az európai emberiség számára, amitől aztán Ferenc sem tudja függetleníteni magát. A szép eljövendőről, a boldog békeidőkről való álmodozásnak nincs folytatása, a kéretlen, kegyetlen valóság ébreszti fel az embereket. A szarajevói merénylettel 1914. év közepén kitör az I. világháború, ami Nagy Háború néven vonul be a történelembe.
A 22. évét nemsokkal betöltő Ferenc is bevonul, mint "egy évi önkéntes" a Monarchia hadseregébe 1914. november 5.-én. Épp csak induló művészeti pályájával szöges ellentétben új irányba áll. Életében végérvényesen egy teljesen új időszak, egy új fejezet kezdődik. A katonai... mely aztán élete végéig meghatározza a sorsát!
