Ajánlom Húgomnak kerek számú születésnapjára, szeretettel... Kívánom, élvezd és éld át nagyapád fantasztikus történetét olyannyira, amekkora munkát fektettem a megvalósításába. A géppuska mögött Juhász zászlós kémleli az ellent.

Így fejeztem be a előző, II. részt:  "1914 közepén /a trónörökös pár 1914. június 14.-i szarajevói merénylete után pontosan egy hónappal később 1914 július 14.-én a Monarchiia hadüzenetével/ kitör az I. világháború és Ferenc is bevonul behívóparanccsal, mint "egy évi önkéntes" a Monarchia hadseregébe 1914. november 5.-én. Épp csak induló művészeti pályájával szöges ellentétben, életében egy teljesen új időszak, egy új fejezet kezdődik. A katonai..."

Az iskola végzős úrfi hallgatói. Ünnepi ruházatban, nyakravalóval, zekében, a kor divatjának megfelelő hetyke zsirárdi kalapban, sétapálcára hanyagul támaszkodva. Imádnivaló békebeli idill! Nagyapám is köztük van, ő balról a negyedik, ki fekete kalapját bal kezében tartja, jobbjában a most támasztékul szolgáló pálca. Mögötte távolabb talán egy tanára ügyeli a gondtalan fiúkat diszkréten.

Félig lerágott sóspereccel pózolnak a kamerának ugyanazok a végzett úrifiúk. Boldoggá tesz, hogy megmutathatom a világnak majomkodásukat. Azért Ferenc most is visszafogottabb. /több, mint egy órai munkámba került ennek a nagyon lepusztult ősi fekete-fehér képnek az életre keltése, de szerintem megérte!/

 Az Iparművészeti Iskola 1912.-évi keltezésű végzett diák oklevelével a zsebében és fél éves gyakorlati idejét letöltve Ferenc visszatér családi foglalatosságukhoz, az apja után Sándor fia örökölte asztalos üzemi tevékenységhez. Működik egy darabig a közös munka, de aztán elgondolásbeli, alárandeltségi gondok keletkeznek. A mind gyakoribb súrlódások feloldására az év közepe felé szinte kapóra jön egy lopakodó, a külvilág által generált, méreteiben páratlan, brutálisan feltartóztathatatlan erő, egy orbitális világrengés előszele, mely Ferencet is beszippantja.

Ez már az I. világháború előjátéka, melynek eszkalálódása elől menekülni csak keveseknek adatott meg a hazában! Elindul egy olyan léptékű és méretű változás az a még nem egészen 50 éves Osztrák-Magyar Monarchia államszövetség életében, amelynek 676.000 négyzetkilométeres területén, annak mind az 58 millió polgárát érinti és minden egyes családja életére döntő hatással van. E változás világméretű háborúban csúcsosodik ki, minek akkor ugyan még nem látható -de mi már tudjuk- sok évvel később való befejeztével új időszámítás kezdődik és ennek következtében új alapokon, újra kell definiálni közép-európai létünket.

Apai és anyai felmenőim közül minden megfelelő korú katonaérett és hadviselésképes ifjú részt vesz ezekben az elszabadult harcokban önként, vagy kényszerből szerte a Monarchiában, legyen az a keleti orosz-, a nyugati olasz fronton, vagy a délen a szerb-bosnyák vidéken. Van ki ezek közül nem jött vissza, távoli, idegen földben hősi halottként végezve, vannak kik sebesültként tértek vissza családjukhoz, eredeti foglalkozásukba és van, aki könnyebb sebesüléssel, de maradt a számára biztosabb jövőt jelentő katonai pályán. Ez utóbbi közé tartozott Ferenc nagyapám…

Ferenc 22 éves korában 1914. év vége felé csatlakozott a már javában dúló háborúhoz. Sokezer budapesti fiatal, honfivértől buzgó, cselekvésre vágyó társával együtt, mint „egy éves önkéntes”. A Magyar Királyi Népfölkelő Gyalogezred kötelékébe kerül a budapesti 29. népfelkelő gyalogezredbe, ahonnan alaki kiképzésére a Budapesti I. Ferenc József honvéd gyalogsági laktanyába irányítják. Ezzel kezdetét veszi egy különleges életpálya…

 Ferenc alakulatának a "29. Magyar Királyi Népfelkelő Gyalogezred" feliratú kitűzője.

 Újonnan besorozottakkal feltöltött és sebtiben kiképzett ezredet hozzácsapják a szomorúemlékű szerbiai hadjáratban felmorzsolt hadsereg visszatért maradékához. A budapesti 29-esekhez. Ahhoz a hadseregrész gyalogezredhez, amely az 1914 augusztusától decemberig terjedő Drina-menti déli háború négy hónapos rettentő erőfeszítések árán nagy vérveszteséggel megszerzett eredményeit a végén négy és fél nap alatt volt kénytelen feladni és december végén kivonulni Szerbiából. Az erők átcsoportosítása elodázhatatlanul szükségszerű, mert a fenyegető orosz támadások már áttörték a keleti magyar határokat és az ily módon meggyengült kárpáti hágókon keresztül megnyílhat az út számukra az Alföld elözönlésére és a szövetséges, déli szerb támadással ollóba zárhatják és elfoglalhatják a fél országot. Aztán az Alföld birtoklásával már szabaddá válhat az út a fővárosig. Hát... ez a tét! Nem kevés!

Ferenc téli szakaszvezetői egyenruhában 1915 januárja elején a frontra szállítás előtt. Figyeld a szép gyűrűt, ami követi őt velünk együtt a továbbiakban, bárhol is legyen! Ha meglenne és beszélni is tudna...?

Az ezredet a szerb háborús kaland fáradalmait kipihenve, friss népfelkelő újoncokkal feltöltve már 1915. január 11.-én zsászlóaljankénti vasúti szállítással Budapest-Ungváron át Nagybereznára irányítják. A katonák itt kerülnek elszállásolásra, ahol január 25.-ig felderítő-és harcgyakorlatokat folytatnak. Az átszervezett hadseregben a 29-esek a 79. honvéd gyalogdandár részévé válnak Ehmann ezredes irányítása alatt, majd ez a dandár betagozódik a 40. honvéd gyalogos hadosztály keretébe Plank tábornok irányításával. A 40-es, a 7-es gyalogos hadosztály és 8-as lovas hadosztály alkotja a XV. hadtestet, mely a 6. hadsereg része. Ez a lentről felfelé felállás sémája.

A 40-es és 7-es gyalogos hadosztály, a 8-as lovas hadosztályból, a 75-ős és 128-as gyalog dandárokból és egy népfelkelő lovasdandárból létrehoznak egy ungvölgyi hadseregcsoportot, mely Szurmay-csoportként vonul be a történelembe, Szurmay Sándor gyalogsági tábornok vezetésével.

Január 25.-én az ezred megkezdi az előrenyomulását a Kárpátokon át. Január 29.-30.-31.-én a legzordabb időjárásban folytatják útjukat az Ung folyó völgyében egészen az 1032 méter magas és Magura magaslatra, majd Jaworowtól keletre állást foglalnak. Az oroszok ellentámadása elhal a fél méteres hóban, és 29. ezred harciasságának köszönhetően 210 sebesült fogoly, 2 tiszt és az ezredparancsnok, valamint 50 db. puska és 2 db. zsákmányolt géppuska a jutalmuk.

A határ,- és frontvonalat védve egészen május 9.-ig az ezred számtalan orosz betörést vert vissza, és a "támadók minden alkalommal véres fejjel voltak kénytelenek visszavonulni állásaikba"... az akkori hiteles feljegyzések szerint.

A téli és a tavaszi hullámzó frontvonal minden csatájából, véres ütközetéből, a derék 29-esek is kivették a részüket. Hősiesen, szívós kitartással, halálra szántan küzdöttek a derék budapesti honvédek a kétszeres túlerőben lévő ellenséggel. Például, január 22.-én másfél méteres hóban kezdődött meg a hadművelet az Uzsoki-hágóért. A műveletben résztvevő 7. gyalogos hadosztály és benne a 29. gyalogezred is a hegységen át vonult hegyi utakon, minden felszerelésükkel, málhás állataikkal, csak mindössze napi 5-6000 lépést megtéve a porhóban. A parancsnokságnak és a honvédeknek is három éjjelt, minden fedél nélkül hóban kellett eltölteniük a legnehezebb körülmények között!/A kárpáti harcoknak nagyon bőséges szerteágazó teljes történetét, irodalmát itt nem áll módomban teljes mértékben ismertetni, de szívesen megmutatom, hol tudtok tájékozódni alaposabban a 29-esekről. Itt keressétek a 113.- 120. oldalig, és még tovább is, előre-hátra/

Április 2.-án a hadseregcsoportot német hadsereg kötelékébe sorolják, így a 29. gyalogezred elsőízben került magasabb német parancsnokság alá. Nagyon kemény harcokat vívnak még áprilisban a sokszorosan túlerőben lévő ellenség áradata és az időjárás viszontagságai ellen is, mire az orosz rohamok ellanyhulnak. Az akkori hivatalos sajtó így méltatja ezt a sikert: "Az ellenség minden dühös támadása ellenére az Uzsoki-hágót nem tudta elragadni. Csoportunk, mely itt hónapokon át küzdött, a hágó mindkét oldalén és tőle északra sziklaszilárdan tartja állását."

 A 29. honvéd gyalogezred keleti-kárpátoki, galíciai csatározásai 1915 elejétől 1916 januárjáig. A képre kattintva, az tetszés szerint nagyítható.

Az 1915 május 20.-t követő csatározásokban a front némi hullámzással, de határozott előrenyomulási irányt mutat. Ezt ugyan kis időre lassítja az ezredben pánikot keltő elszabadult kolerajárvány és a június 9.-én kitört, túlerő elleni súlyos harcok következtében, az I. és II. zászlóaljak veresége és részbeni fogságba esése sebesült századparancsnokukkal együtt. Ami miatt a távolabb állomásozó tartalékból menetalakulati feltöltés és kiegészítés válik szükségessé. Súlyosbítja a helyzetet, a szétszóródott ezred maradványainak összegyűjtése.

A május 9.-én kitört súlyos harcok előtt két nappal készült kép nálam lévő, képeslap megmaradt, vágott részlete. 

Ami megmutatja egy csodás, összegyűlt 29-es szakaszvezető-csokor pihenői délutánját. Közülük van aki érdeklődve, meglepődve és van, aki vidáman tekint az akkor még nem általánosan használt fotográfus készülékbe. A harcokat megjárt, három ezüst csillagos szakaszvezetőket jó érzéssel tölti el az együttlét meghitt hangulata, arcukon nem lehet felfedezni azt a komoly aggodalmat, amit majd a holnap hoz. A kép hátoldalán Ferenc gyöngybetűs -talán egyetlen- aláírását látjátok, dátummal: "Juhász Feri 1915.VI/7-én". Szinte bizsergető! De, hol van ő a képen? Ki mit gondol? Lehet tippelni!

Az újjáalakított két zászlóalj és az új erőkkel felfrissített gyalogezred folytatja küldetését Lembergen /mai Lviv/ át a messzi északra. Július 2.-án Jakimovnál ütközetben vesz részt, majd pihenő után a tűzvonalat egészen a Bug folyó partján lévő Krylowig tolják. Folyamatos előrenyomulással és kisebb ütközetekkel, csetepatékkal telik a nyár, aztán délkeletre fordulva megtisztítják a Monarchia területeit a muszkáktól. Az esztendő hátralévő hónapjaiban nagyrészt tartalékként szerepel az ezred. Ez a folyamat egészen 1915 december végéig tart, amikor is megérkeznek Radziwilowba. Azt követő nap vasúti szállítással Brodi-Lemberg-Kolomeán keresztül a bukovinai Cernowitz melletti Alt Zuckára szállítják az ezredet készenléti táborba.

Ütközetet túlélt katonák és közvetlen feletteseinek késő őszi csoportképe. De, ki csimpaszkodik a bokrok között balra fenn a szétágazó nyírfa tetején légtornászokat megszégyenítő mutatvánnyal? Hát persze, hogy a mi Ferink. 

Május közepén menetben átvezénylik őket Czernovkára. Fölkészülnek az előre jelzett orosz támadásra, mely aztán május 22.-én indul meg. Eleinte még váltakozó sikerrel állják a rohamokat, de június elején megváltozik a helyzet. Állásban Dobronoutz keleti szegélyén 1916. június 4.-én a hajnaltól délig tartó pergőtűzben és az azt követő nagy túlerejű orosz támadásban az ezred négyötöd része megsemmisül.

Ferenc szakaszvezető is megsérül, de túléli az ütközetet és ezred maradékával a Máramaros melletti Kirlibaba /nyájas völgykatlanba szorult, hajdani ezüst és ólombányáiról híres bukovinai falucska/ térségébe irányítják, ahol július-augusztusban még váltakozó sikerű összecsapások zajlanak.

Az itt felállított hadikórházban ápolják, miközben töltik a megfogyatkozott ezredet. Ferenc lábadozása közben kiérdemli a IV. Károly Sebesültek Érmét HR /hadirokkant/ kisérem kiegészítéssel. Az ezred újra szerveződésével kapcsolatos szükségszerű kinevezések és a rendkívüli előléptetések folyamatába szervesen beleillik az, hogy hosszú, hősies harci tapasztalatának köszönhetően az Osztrák-Magyar Monarchia őrmesterévé nevezik ki Juhász Ferencet. Augusztus végén már a Cibó patak mentén folytak a küzdelmek mikor is váratlanul véres, öldöklő harcok kezdődnek.

Juhász őrmester a Monarchia egyenruhájában teljes harci díszben, karddal, távcsővel, revolvertokkal az oldalán, ahogy illik! És a gyűrű! 

Szakaszvezetőből még az újabb harcok megkezdése előtt őrmestert faragnak a képen részlegesen látható külső jellegzetességekkel. Nagyon büszke rá! Szívünket jó érzés tölti el, hogy volt esze ennek az ifjúnak akkor ezt a felemelő utolsó békebeli pillanatot megörökítenie, így tudatva velünk, utódaival, a fontos eseményt! A mi szerencsénkre... hogy 115 évvel később is ámulattal nézzük e csodás /a digitális csúcstechnika által, elnyűtt fekete-fehérből színesre feljavított/ kor- és élethű képet.

Egy átfogó európai haditerv részeként a déli, olasz front tehermentesítésére az Antant háborúzó hatalmasságainak unszolására és mérhetetlen anyagi- és hadieszköz támogatására megmozdul a hatalmas orosz medve hosszú frontszakasza és annak minden szeglete 1916 június 4.én. Elindul az elhíresült Bruszilov offenzíva! A világtörténelem legtöbb halálos áldozattal járó összecsapásainak egyike! Milliókban mérhető a veszteség! Olcsó az orosz emberélet, túlságosan is sok van belőle, pláne, túlerőben bármikor feláldozható! Ennek a váratlan offenzívának előszelében a Zala-megyei Galambokról származó Buzássy László a Magyar Királyi 48. gyalogezred kadét őrmestere -apai nagyanyám öccse, tán száz kilométerrel keletebbre Ferenctől- a galíciai Oberzance település melletti frontszakaszon egy éjszakai felderítés során 1916. június 6.-án 21 és félévesen életét adta a hazáért. Nyugodjék békében! Legyen neki könnyű az idegen föld!

1916 június 15.-ig folyamatos és állandó harcokban állnak a betörő oroszokkal, új állásokat alakítanak ki, támadásokat eszközölnek és hárítanak, majd ismét ellentámadásokat indítanak. Állandó harcokban telik hónap váltakozó sikerrel, de egyik fél sem tudja akaratát rákényszeríteni a másikra. Hó végére kimerül az ezred. 

Ekkor a 29. népfelkelő gyalogezredet felváltotta a 65. gyalogezred. A 29-esek innen menetelnek a mai Ivano-Frankovszk-tól 20 km-re keletre fekvő Nizniowra, ahonnan némi pihenő után állást foglalnak a Keleti Kárpátokban a Magurán június 25. és július 5. között.

Ferenc jó másfél éve vesz részt  az ezred életében s megannyi csatában mutatta vitézségét, rátermettségét, a rábízott honvédekről való felelős gondoskodását, az újonnan érkezők szemében sokat tapasztalt öreg bakának számít. A rábízott katonák megbíznak benne és mindenhova követik. Ezt tudják és értékelik felettesei is. Ezért felterjesztik a Monarchia egyik legmagasabb háborús kitüntetésére az I. osztályú Ezüst Vitézségi Érem /Nagyezüst Vitézségi Érem/ adományozására és ezzel egyidejűleg az Osztrák Magyar Monarchia zászlósává nevezik ki. Óriási megtiszteltetésként éli meg és ezentúl ez az érem végig követi pályáját, állandóan hordja. Mindenütt vele van tiszteletparancsolóan. Meghatározó szerepet játszik a későbbi életpályája alakulásában is!

Ezután támadást ellentámadás, majd visszaverés követ a megszokott séma szerint. Augusztusban már a Cibó patak keleti partjára vonulnak vissza, majd egy bravúros ellentámadásnak köszönhetően, az orosz előőrsök visszaverése után 1916. augusztus 12.-én elfoglalják és már stabilan tartják az 1362 méter magas Magura tetőt. Állóharc alakul ki. Szeptember 1.-én váltják le őket és ismét Kirlibabára szállítják az ezredet pihenni. Szeptember 13.-án már újra harcban vannak a muszkával a Cibó- patak medrénél, de a nagy túlerejű orosz támadás visszaveti őket. Kénytelenek visszavonulni a Derimoasa magaslatra. Az őket követő utász század zárja el végérvényesen a Cibó-völgyet.

A Magura magaslati küzdelmek szünetében azért van mód kipróbálni az új technikát, a Maxim géppuska mintájára készített Monarchia-beli másolatot, olyan extrákkal felszerelve, mint a periszkóp, a kerekes gyorsmobilitás, a célzás teleszkópos horizontális állíthatósággal és a döntött golyófogó páncéllemez. Ferenc zászlós csapata körében próbálja az új technikát, a beállításokat, a környezetet kémlelve. Mellén az érdemérem. És ujján a szép gyűrű!

A Keleti Kárpátok Szkolivszki Beszkideknek nevezett vonulata a Magura erdős magaslattal.  

1916. szeptember 14.-től az 1312 magassági ponton téli állást rendeznek be, amit lassú állásharc jellemez. Ez az állapot és patthelyzet mindkét félnek megfelel és fennmarad egészen 1917. március 16.-ig. Ez alatt a pár hónap alatt, az események szünetében, adódik egy kis szabadidő magukra is és ez abban az időben ritka jutalom!

Ferenc zászlós "Julcsa" lovával, harci öltözetben, érem a szív fölött, pisztoly- és tölténytáska derékszíjra fűzve, távcső a nyakban, lovaglócsizma. Pont, ahogy kell! Ja, meg a gyűrű!

"Muszka sírok! Én temettem el 20 drb." feliratú kép. Görögkatolikus dupla, ferde keresztet tartó Ferenccel, nyírfaliget háttérrel, 1916 őszén, valahol a Keleti Kárpátok környékén. A képeit, melyeken szerepel valamilyen írás, "Feri"-ként szignózza, lehet, így ismerték bajtársai és közeli katonatársai ezen a néven szólíthatták.

Érezhetően az öldöklő háború sok megpróbáltatások után egy nyugalmasabb szakaszába érkezett, így adódik egy kis lehetőség egy kicsit magukra is figyelni, elmélkedni, fontosabb életjeleneteiket fényképek formájában konzerválni a jövőnek. Közel két év telt el szakadatlan harcok, süvítő golyók, villogó szuronyok, erőltetett masírozás közepette, a legjobban embert próbáló időjárási viszonyok mellett, esőben, hóban, sárban, szárazságban, tikkasztó hőségben, lövészárok fedezékében és a nyílt terepen. Mindeközben körülötted számolatlanul hullanak a bajtársak nap mint nap, jobb esetben fogságba esnek. Szükségszerűen egyre gyorsuló ütemben töltik fel a létszámot újoncokkal, amig még van hátországi hadra fogható emberanyag! Te, öreg, harcedzett bakaként, meg csak állsz és csodálkozol, miért vagy egyáltalán még mindig életben? Ne sajnáljuk tőlük a rövid pihenést, megszenvedtek érte!

 A baloldali kép Juhász zászlósról a Magura fennsík erdejében készült egy csodálatos növénykapu előtt. Felirata pedig: "Orosz harctér 1916.november 12. Feri" A jobboldali pedig, Ferenc a Magura szikláján állva a lenyugvó Nap varázsolta sziluettben.

Kora tavaszi napsütésben fürdőzik a gyalogos raj és a kézigránát a Magura tető oromzatán kialakított állás védelmében. Minden szem Juhász zászlósra szegeződik. Vajon mit mondhat? /Ez a kép csak egy varáslat egy elnyűtt fekete-fehérből/

Kivételesen sisakban látni az őrcsapatot, ami 1915 óta lett rendszeresítve, és vált a katonák harctéri viseletének mindennapos részévé. Kicsit többet itt tudtok olvasni a monarchia egyenruháiról és felszereléséről.

1917 április elején leváltják az ezredet téli szálláshelyéről. Április 5.-én Papfalvára menetelnek és ott hadsereg tartalékba helyezik őket. Aztán itt-ott táborozás-menetelés, újabb tartalékba helyezés. Egészen július 30.-ig tologatják őket ide-oda állás, menetelés, szállítás, kivonás, majd ismét kötelékbe lépés következik Kirlibaba környéki táborozásig. 

Lanyhul a harci tevékenység az orosz erők elszántságát végleg megtöri a kimerülőben lévő eszköz- és anyagiforrások elapadása és főleg az elégedetlenség diktálta közelgő forradalom előszele. A magyar honvédek a csúcsokat egymás után elfoglalva, lassan megtisztítják a Keleti Kárpátokat az orosztól és augusztus 5.-én felszabadítják a csángó falvakat és Hadikfalva–Andrásfalva–Istensegíts vonalon építenek ki védelmet. 

Jut idő egy kis kikapcsolódásra, némi szórakozásra is, ami már annyira hiányzott ezeknek a fiatal embereknek. Talán csángó lányok koszorújában piknikeznek Ferencék némi borocska mellett a nyári erdőben. A társuk, a negyedik hölgy párja készíti a fotót. Naná, hogy a Vitézségi érmes Ferenc mellett a helyi bűbájos szépség, bal karjárval reá támaszkodva. /Kattintsatok a képre, hogy legyen fogalmatok róla, hogy milyen minőségi változás  történt a 100 évnél is idősebb, eredeti képekkel...  szinte hihetetlen a varázslat/

Az egyik kedvencem ez a fotó! A fenti, előző képpel egy napon készült, a hölgyek azonos ruhában, de már illő, erdei virágcsokorral a kezükben. Szinte tapintható, hogy a lányoknak ez az otthonuk. Csillogóan fényes, végtelenbe tartó vasúti síneken ücsörögnek alkalmi párjaikkal kényelmesen, elegánsan, mint valami puha páholyban. A bal oldali leány nagyon viccesnek találja barátjának mimikáját, Ferenc kissé komoran, hunyorogva néz a délutáni Napba, kitüntetései megcsillannak annak bukó sugaraiban. A mellette ülő, általunk már ismert, szépséges fiatal hölgy kellően visszafogottan szemérmes. És persze, mindenki kezében az elmaradhatatlan, divathullámos, békebeli pálca! De mégis, a kép koronája, a kötényéből bal kezével kosarat formázó és tartó, másik kezében tejeskannát hordó népviseletbe öltözött, fejkendős asszony. Őtőle kel életre a kép! Vajon honnan jön, miért megy pont ott és hova tart?

Már Bukovinában járnak, amikor augusztus 8.-án az erdélyi Szolka település környékén váratlanul súlyos harcokba bonyolódnak. Az éjszakai ellenséges támadást csak nagy véráldozatok árán tudják visszaverni. Beássák magukat és felkészülnek a lövészárok állásharcra. Innentől aztán a helyzet hosszú ideig már nem változik, főleg tüzérségi erődemonstráció folyik, aktív járőrözéssel. A harcok szüneteiben, a hosszabb pihenők alatt felettesei unszolására Ferencnek, a már veterán harcosnak van kedve és ideje felkészülni a főtiszti képzésre, majd vizsgára. Ennek sikeres teljesítése után főtiszti, azaz hadnagyi rangot érdemel ki.

1917. december 5.-én létrejött az oroszok és a németek közötti fegyverszünet. Az Szent Pétervári októberi bolsevik forradalom okozta káoszban az oroszok már nem képesek folytatni a háborút, tárgyalóasztalhoz kényszerülnek. Elfogadják a németek által kidolgozott békefeltételeket, amit az oroszországi Breszt-Litovszkban írnak alá a Német Császárság, az Osztrák Magyar Monarchia, Bulgária, Az Oszmán birodalom és a szembenálló bolsevik Oroszország képviselői.

Leállnak a hadműveletek! December 17.-én Szolkánál újra elfoglalják augusztusban elhagyott régi állásaikat a 29-esek, majd szinte azonnal "megkezdődnek a barátkozások az orosszal", áll a híradásokban. Átlendülnek az óéven, február másodikán elindulnak menetben északnak Bukovina felé. Március 7.-ére elérik Jaslowetz települést és a románok kivonulása után elhagyott laktanyába vonulnak be. Ezt még belakják, de már nem rendezkednek be hosszabb időszakra. Mindenki izgalomban... jön a hír, hamarosan elszállítják őket. De ez előtt még óriási megtiszteltetés éri, ami felteszi a koronát a Nagy Háborús erőfeszítéseire: Juhász Ferenc főhadnagyi rangban részesül!

Juhász Ferenc az Első Világháború katonája, az Osztrák Magyar Monarchia főhadnagya nagyezüst vitézségi érdeméremmel a mellén. Közel 48 hónap frontszolgálattal, elképzelhetetlenül sok szenvedés és megpróbáltatás árán!

1918. március 28.-án bevagonírozzák a 29-es gyalogezredet és a 29-es népfelkelő gyalogezred /Ferenc ezrede/ kivételével vasúti szállítással elindulnak az olasz frontra. Ezzel lezárult egy korszak a keleti fronton a végsőkig harcoló 29. gyalogezred életében. Öt szállítmányban zajlott 1918. március 28-április 8. között az ezred átszállítása az orosz harctérről a Mármarossziget, Budapest, Gyékényes, Zágrábon át Károlyvárosba, illetve Fiuméba. Április 9-júl. 29. között a karhatalmi szolgálatot láttak el, majd július 30.-tól augusztus 17.–ig pihenőn tartózkodik az ezred. Ezután vetik be őket az olasz csetepatéba Doberdó környékén, ami csak arra jó, hogy még százak meghaljanak eredmény nélkül. Augusztustól a háború végéig a délnyugati hadszintéren harcolnak a Sasso Rosso magaslat környékén több tucat olasz rohamot vernek vissza. 1918. október 29-én a front összeomlása során az ezred visszavonulást hajt végre. November 3-án az olaszok a fegyverszünet érvénybe lépése után a letett fegyverrel hazafelé menetelő honvédek visszavonulási útját elvágják, bekerítik és így a teljes ezred hadifogságba kerül. Vitéz Baló Zoltán ezredes utolsó bejegyzése 1918. november 4-e eseményeit rögzítette: „Az ezred Cobbera-ig visszajutott, itt az egész ezred fogságba került, kivéve 18 főt, akik Őrley százados parancsnoksága alatt átvágták magukat és Cavalesen át gyalog Salzburgon át Hallig, onnan vasúton hazajutottak.” 

A budapesti 29-es népfelkelő gyalogezred /Ferenc ezrede/katonái nem utaztak el az olasz frontra, még maradtak eredeti kárpáti-erdélyi területükön, de ezzel már lezárult egy korszak nemcsak a 29-esek, de Ferenc életében is. A románokkal kötött fegyverszünet után az ezred állásait az országhatáráig tolja, egészen a Duna folyó bolgár partjaival szemben fekvő Corabiáig. /Érdekes módon 1999-ben munkából kifolyólag voltam ott egy fél napot/ Az itt összpontosított állomány harckiképzésének folyamatos fenntartása volt a feladatuk, valamint -nem hiszitek el- a román parasztok munkára fogása a termés nyári learatásában. A hatalmas búzamezők aratásában a románok megtagadták a munkát, így abban egyes kirendelt századok is rész vettek. De, hál’ Istennek ez már nem a háborúról, a vérontásról szólt!A népfölkelő gyalogezred 1918 szeptemberében elkezdi lassú visszavonulását egészen a Kovászna megyei Bereck községig, majd ebben az állásban éri a Monarchia összeomlása. Az ezred itt felesküszik a „nemzeti tanácsra”, majd újabb menetelés után november 5.-én az erdélyi Gidófalvára érkezik. A budapesti 29. népfelkelő gyalogezred Gidófalván 1918. november 5.-én fejezi be I. világháborús tevékenységét. Innen kivonják őket, vonattal Budapestre vezet az út.

Ezalatt a négy és fél év alatt Ferenc évtizedet öregedve járta be a háborús pokol minden bugyrát, látott vért, halált, megannyi kínt, súlyos sebesülést. Ez utóbbi őt sem kerülte el, többször megsebesült, de mindig talpra tudott állni, kész volt szívósan folytatni a feladatát. Példát mutatva, sohasem hagyta cserben a bajtársait. Nagyon szerették a csöndes, szerény, tisztességes, feladatait következetesen végrehajtó fiatalt. Ő volt a zászlóalj nagy "öregje", a század "Feri"-je. Az utolsó pillanatban még a Monarchia századosává nevezik ki, teljesen megérdemelten! 1914. november 5.-től egészen 1918 november 5.-ig terjedő -48 hónapig tartó- frontszolgálat elismeréseképpen.

Míg távol voltak fővárosuktól, otthonuktól, a szeretteiktől és a hazától az 1918-ra sokat változott a világ. Az elhúzódó, minden anyagi és emberi forrást felemésztő kilátástalan, vesztésre háború nagy elégedetlenséget vált ki a hátországban és az elégedetlenkedő katonák között is. Nagy a nélkülözés és fel sem mérhető a rengeteg, már értelmetlenül meghalt fiatal emberek által okozott veszteség. Az emberi veszteségen kívül az anyagi források is kimerültek a több, mint négy éve tartó háborúban. Szén, vas és egyéb nyersanyag híján az ipar nem képes ellátni a harcoló alakulatokat munícióval, Magyarország tartalékai eltűntek, ekkorra a háború már mindent felemésztett. A bajokat tetézi, hogy 1918 őszén kitör a történelem legnagyobb világjárványa az un. „Spanyolnátha”. 1918 októberében, novemberében tetőzik a járvány és világviszonylatban mintegy 70 millió áldozatot szed, jóval többet a Nagy Háborúban elesetteknél. Nincs ellenszere, nem tudják megállítani és kezelni. Nem rózsás a helyzet, mire november 3.-án megszületik a fegyverszüneti megállapodás az antattal már forradalmi káosz van az országban…

A frontról hazatérő katonák a Nyugati pályaudvaron (fotó: Müllner János)

Alakul a körülöttük lévő világ is, az 1917 októberében Oroszországban kitört forradalomban uralomra került új bolsevik hatalom kezdi átformálni az országot és ez hatással van az körülötte lévő világra is. Európában felborul a történelmi rend, 1918 őszére Ausztria szövetségi állammá alakul, majd a Monarchia területéből sorra válnak ki a nemzetállamok. Október 28.-án Csehszlovák Köztársaság Szlovákiával, aztán 29.-én Horvátország alakul meg. A honi elégedetlenség 1918 október 30.-án a már általunk is ismert ún. "Őszirózsás" forradalomban csúcsosodik ki. Október 29.-én az Osztrák Magyar Monarchia fegyverszünetet kér az olasz hadvezetéstől. A Monarchia befejezi részvételét az I. világháborúban. Ezzel az utolsó cselekedettel a Monarchia és Magyarország széthullott és teljes káoszba süllyedt! Új világ, új élet kezdődik mindenki számára.

Viszont Juhász Ferenc százados nagyapám története hamarosan - nem várt fordulattal - folytatódik...