Ajánlom Krisztiánnak, születésnapjára!
Gondolkodtam, a szokásos, semmitmondó telefon és e-mail küldésén kívül, mivel tudnálak köszönteni ezen a márciusi évfordulón, aztán Juhász ági családfánkat tanulmányozva, eszembe jutott valami, egy érdekes egyezés... Tudom, szereted távoli, ismeretlen felmenőink életrajzát, életük meglepő fordulatait, hűségesen olvasod is, ezért most megleplek egy történettel, remélem ez is elnyeri a tetszésedet, mint az előzőek... ilyen születésnapi ajándékot még úgy sem kaptál!
Tehát, ma - az írás időpontjában 2008.- március 19.-e van és ez a születésed dátuma. A további egyezés az, hogy nevezetesen Sándor napja van, és akiről írni szeretnék, azt szintén igy hívják...
Ha hiszed, ha nem, ugyanezen a napon pontosan 149 évvel ezelőtt, 1859. március 19.-én is született egy kisfiú Mezőkövesden, akit Alexander-nak, azaz Sándornak neveztek el... talán, mert ezen a napon született. Édesanyja, Dienes Anna sz. 1823. január 20. kinek szülei, nemes Dienes István és Puzsár Anna voltak. Anna a kisfiút későn, 36 éves korában hozta a világra. A másik szülő a keresztlevél tanúsága szerint Demeter János szabó. Akkor -kérdezhetitek- miért nem Demeterként anyakönyvezték az újszülöttet? Hát azért nem, mert Demeter János a kisfiú születése előtt 2 és fél évvel elhalálozott! De akkor mégis, ki a gyermek apja? Ez a jó kérdés! Valószínűleg Annán kívül senki sem tudja biztosan, a családi hagyomány szerint alacsonyabb rangú ember, talán béres lehetett. Puff neki, szóval ez az egyik ős apánk!... A 19. század közepén, a "törvénytelen" gyereket ugyan megkeresztelték, de az "illegitim" -azaz, nem házasságban született- jelző komoly megbélyegzést jelentett mind az anya, mind a gyermek számára, amely később kihatott egész életükre. Ezért aztán az édesanyja után ő is Dienes lett, Dienes Sándor.
A kis Sándor korai éveiről nem sok maradt meg a történelemben, a biztos pont csak az, hogy már 9 éves korában elvesztette egyetlen támaszát, a Mamáját. Szegény, hányatott sorsú Anna, 45 éves korában 1868. május 4.-én halt meg szülővárosában, Mezőkövesden. Hogy ez után pontosan mi történik a kisfiúval, nincsen tudomásunk, a Dienes nagyszülők gondozzák, vagy Anna más rokonai fogadják be? Nem tudjuk! Ugyanakkor elképzelhetjük, "fattyú" létére, szülői támasz nélkül mennyi megaláztatást kell elszenvednie, mind otthon, mind az iskolában, mind az élet minden területén. Akkoriban egy ilyen kisvárosban semmi nem maradt titokban! Így aztán érthető, hogy Sándor 15-16 éves korában, amint elérkezettnek látja az időt, -ebben talán mostoha szülei is segítik- hátat fordít Mezőkövesdnek, mindörökre. Menekül csúfolásának, megaláztatásának helyszínéről, minél messzebb, egészen a fővárosig. Iparos tanoncnak áll, kitanulja az asztalos szakmát, ügyeskezű, szorgalmas, mestere elégedett vele, szeretik és megbecsülik szép, míves munkáit...
Időközben, Egerben esküvőre készülődnek ezen a szép késő tavaszi napon, 1874. május 16.-a van.. Az ara a mindössze 17 éves, 1857. október 26.-án Egerben született Lachenmann Gizella Anna, kinek szülei, Lachenmann Jakab /sz. 1830/, -felmenői Würtemberg-ből származnak- és Ságl Franciska /sz. 1830/. A vőlegény az okmányok szerint a 17 évvel idősebb, a Galicia-i Lipowiec-ben /Lengyelország, Krakkótól 70 km nyugatra/, 1840-ben született Mojszin Burdász János, görög-katolikus vallású, kötélverő foglalkozású, egri lakos, anyja Burdász Mária, kinek szülei Basilius és Iréne Sosmory.
Lachenmann Gizella édesanyja, talán 1864-ben – kislánya 7 éves korában – mindössze 34 évesen meghalt és az újra nősült Lachenmann Jakab Stészel Rózát vette feleségül. Tőle újabb kislány született 1866 március 10.-én, akit Lachenmann Róza Magdolna néven anyakönyveztek. Gizella kényszerűségből kapott mostohaanyja nem szerette őt, ezért, hogy minél gyorsabban megszabaduljon a mostohalányától, az első adandó alkalmat kihasználva kényszerítette az éppen csak a gyerekkort elhagyó Gizellát a dupla annyi idős Mojszin Burdász Jánossal való házasságba. Amilyen gyorsan elcsavarta Mojszin úr -mostoha anyai segédlettel- szép Gizella fejét, házasságuk oly rövidnek bizonyult. Mindössze 5 hónapi együttélés után az ifjú férj kereket oldott, azóta senki sem látta! Egy minden hájjal megkent szélhámos, galíciai gazember lehetett, a neve sem sejtet semmi jót! Soha többé semmilyen hírt nem adott magáról, viszont életre szóló bosszúságot okozott a nevével megbélyegzett Gizellának. Föl sem foghatom, mi értelme volt ennek a rövid cirkusznak? Tán valami anyagi érdek vezérelte? Ámbár, mindegy is!
El tudom képzelni, hogy szegény Gizellának életét mennyire megnehezítette az elkövetkező 31 év folyamán, hogy nap mint nap szembesülnie kellett ezzel a gyűlölt, megvetett névvel bármilyen ügyintézés, vagy hivatalos okirat kapcsán. De ne szaladjunk ennyire előre!
Gizella és családja -gondolom- az első megkönnyebbülés után belátta, milyen iszonyú csapdába esett. A 17 éves ifjú asszony ott maradt egyedül, ...a válás lehetetlen -ugyanis, nincs kitől- a halottá nyilvánítás meg, ...halott nélkül? Képzeljétek magatok az ő helyzetébe... Telnek- múlnak a hónapok, már nem várja csapodár férjét. A következő évben a kilátástalanság elől szinte menekül Egerből Budapestre, magával hurcolva a nevét, megpróbál új életet kezdeni...
Már bizonyosan sejtitek, igen, a sors valóban összehozza a mi Sándorunkat Lachenmann Gizellával, de hogy hol és mi módon, azt már talán sosem tudjuk kideríteni. Azt viszont tudjuk két tanú esküjével bizonyítva, hogy "...Gizella 1875. évtől vadházasságban élt, majd ... Juhász Sándor haláláig együtt élt vele." Tehát gyakorlatilag Budapestre költözése óta.
A magam részéről ezt az -1942-ben kelt, a Sándor későbbi apaságát bizonyító közjegyzői okiratban foglalt- 1875-ös évszámot fenntartással kezelem, mivel ekkor Sándor még csak 16 éves. Bár, ki tudja? Talán nektek több információtok van róla. Jobb híján, fogadjuk el! Házasságot kötni nem tudnak Gizella még érvényes férjezettsége miatt, de összeköltöznek és "vad házasságban " élnek még 33 éven át.
A két hányattatott, nagyon hasonló sorsú, lelkileg sérült ember megtalálja egymást és ez életre szóló kapcsolatot jelent számukra... Az akkor még iparos körzetnek ismert VIII. kerületi Józsefvárosban, a Tömő u. 14.-ben bérelnek lakást és rendezik be életüket. Sándor 25 évesen, a saját erejével és Gizella segítségével talpra állt ember egészséges önbizalmával, elérkezettnek látja az időt, hogy ledobja születésével keletkező és negyedszázada hurcolt koloncot. Hivatalos szervekhez fordul és kérvényezi "Dienes" családi nevének megváltoztatását. A "Nagyméltóságú Magyar Királyi Belügyminisztérium" 1884. június 30-án, 36.797. -sz. alatt kelt engedélye hagyja jóvá a kérvényt.
Ezzel örökre kitörölte megbélyegzett Dienes múltját, így újjászületve, teljes erejével, immár az általa kitalált Juhász Sándor-ként, új élete felé fordulhat...
Gizella 33 éves korában szüli első gyermekét Juhász Sándornak, amelyet 7 év alatt még három gyerek követ. Sándor Ferenc fiuk 1890. április 15.-én születik, rá másfél évre 1892. szeptember 7.-én Ferenc László. Büszkék fiaikra és ezt meg is örökítik az alábbi képen...
Ne tévesszen meg a szoknya senkit sem, benne Ferenc nagyapám, mellette Sándor bátyja.
A gyerekek érkezésével lassan kinövik a kis lakást, nagyobb után kéne nézni, jobb helyen, nem ártana egy műhely sem. Sándor elfogadott, megbecsült a szakmájában, mesteri munkáival nem győzi kielégíteni a feltörekvő fővárosi polgárság igényeit, önálló asztalos műhelyre és segédekre van szüksége. Ezért, hosszas utánajárás és alkudozás után, megvásárolja a két utcával arrébb lévő, a bútor asztalosairól híres Práter utcában, a 38. számú telken lévő házat, mely többhelyiséges asztalosműhellyel is rendelkezik. Ez a ház és műhely lesz elkövetkező életük otthona, amelyet majd Sándor fia örököl és viszi tovább a mesterséget.
Ez a képrészlet nem igazán győz meg attól, hogy az itt látható ingatlan tulajdonosa egy vagyonos mesterember. Egyébként a kép az 1927. szeptember 18.-án készült és az épp 35 éves frissen avatott vitéz nagyapámat mutatja a Práter utcai asztalos műhely előtt a belső udvarban, amit apjuk halála után Sándor bátyja vitt tovább. Már akkor sem volt valami dús haja... rá üthettem.
A fiúk után születik egy kislány, 1895. május 6.-án, ki a Gizella Róza nevet kapja és 1897. február 12.-én László is meglátja a napvilágot... Gizella mama ekkor már 40 éves...
Juhász gyerekek 1899-ben, orgonasíp üzemmódba állítva. Balról jobbra, Sándor, Ferenc, Gizella és László. A fiúk, akkor kötelező „nyári” egyenfrizurája mosolyt fakasztó.
A fennálló törvények értelmében, mivel a szülők nem élnek házasságban, a születendő gyermekeket az édesanya nevére anyakönyvezik, így mindegyik a Mojszin vezetéknevet kapja. Furcsának tűnik, hogy Sándor vér szerinti gyermekei idegen nevet viselnek? Ők is így gondolták! De nem lett volna ésszerű, hogy minden egyes gyermek születését követően hosszadalmas és körülményes örökbe-fogadási procedúrába kezdjenek. Így csak a negyedik gyermek érkezése után határoztak /talán, mert nem akartak több gyereket, vagy Gizella 40 éves létére már nem is lehetett? /az örökbe-fogadási eljárás elindításáról. Eger Város Árvaszéke 1900. július 5.-én kelt "Örökbefogadási határozat"-ában többek között előírja, hogy a felek közös egyetértésével az "örökbefogadott kiskorúak a “Mojszin Burdász családnév helyett ezentúl kizárólag a "Juhász" családnevet viseljék". Ezt a szerződést a "nagyméltóságú Magyar Királyi Igazságügy Minisztérium", 15402 sz. rendeletével 1901. május 31.-én kormányhatóságilag megerősítette.
/Az összes, magyarított Juhász vezetéknevet viselő utód -vagytok jó páran- belegondolhat abba, hogy ha a néhai Juhász Sándor csak egy kicsit is gondatlanabb, ma Mojszin Burdász családnevet nevet viselhetnétek mindannyian, akihez vér szerint annyi közötök lenne, mint a plüss macinak a grizzly medvéhez! Tegyétek össze a kezetek... és foglaljátok őt imáitokba! Én ezt tenném!/
1904 június 18.-án felkértek 47 budapesti, szakmájában meghatározó bútor-asztalos mestert /a dokumentum név szerint felsorolja mindet/, hogy „ …legyenek jelen a fentemlített helyiségben azon alkalommal, midőn a helységben most jelenlevő asztalos mesterek a köztük létrejött szerződés végrehajtására 15 azaz tizenöt bizalmi férfiút titkos szavazással választanak és constatáljam hogy a titkos szavazás lefolyása után az asztalos mesterek közül ki hány szavazatot kapott…” Aztán leírja a szavazás eredményét, felsorolva, összegezve az összes leadott szavazatot. Szabó György és Juhász Sándor 14-14 szavazatazonossággal került a 15. helyre, miután a megjelentek javasolták, hogy sorsolás útján döntsék el, ki legyen a bizalmi férfi. Ennek kimenetele meglepő végkifejlettel ért véget. De ezt már olvassátok el az alábbiakban!
Eljátszok a gondolattal, mi lett volna akkor, ha Juhász Sándor a szavazásra jogosultaktól akárcsak egy árva szavazattal is többet kap? Véleményem szerint nem hiszem, hogy bármit is nyert volna, vagy több befolyást tudott volna gyakorolni szakmájára. Mindenesetre így, hogy nem vállalta a “bizalmista” megbízást egy csomó vitától, kötelezettségtől és tehertől mentesült. Elismertsége fikarcnyit sem változott, továbbra is kiváló, időt álló bútorokat készít hatalmas gyakorlattal és szakértelemmel, rendeléseit alig bírja teljesíteni. Szerszámait nagy gonddal válogatja, minőségibb darabjaiért még a messzi Bécsbe is ellátogat. Ugyanakkor a századfordulós a bécsi műbútor kiállítások kedvelt szereplője is.
Joh. Weiss und Sohn, Wien (Österrech) 1820-tól működő minőségi faipari szerszámokat készítő cég gyaluja. Az „S” betű utána két ponttal állítólag Juhász Sándor szerszámát jelöli. Ha igaz, máig nagy becsben volt tartva.
Szüksége is van a csúcsminőségi szerszámokra, ha ilyen művészi termékeket kíván létrehozni és bemutatni a világnak. Íme egy intarzia berakásos asztalka Juhász módra. A bútorkészítés csúcsa! Csodálatos!!!
Egy csipetnyi Photoshop beavatkozás után.
Eleinte segédekkel dolgozik, majd ahogy nőnek a fiúk, sorban ők is besegítenek. Fantasztikus kézügyességűek és nem idegen számukra a műhelyben feldolgozott fa és az alkalmazott „firnájsz” illata sem. De hiszen ebben a környezetben születtek és nőttek fel!
Azonban még egy fontos dolog hátravan! A vele 31 éve együtt élő, négy gyermekének anyja Gizella Mojszin Jánossal 1874-ben megköttetett házasságának felbontása. Ezt a Budapesti Királyi Törvényszék 1905 május 16.-án bíróságilag rendeli el. Íme… "Mojszin János és Lachenmann Gizella között ...házassági kötelék alperes hibájából ...bíróilag felbontataott és alperes vétkesnek nyilváníttatott"
A gyerekek tisztessége és jövőjük becsülete, ily módon rendeződött, de egy kellemes kötelezettség még hátravan... a szülők kapcsolatának sok-sok éve várt legalizálása, de erre még jó pár évet várniuk kellett...
Hosszadalmas válási procedúrát követően, a közel 50 éves Juhász Sándor, 33 évi együttélés után végre feleségül veheti négy gyermekének anyját, Lachenmann Gizellát, 1908. november 16.-án, 18 évvel az első gyermekük születése után!!! Minden vágyuk teljesült, szép család, anyagi biztonság, rendezett társadalmi körülmények.
A két nagyobb fiú az asztalos műhelyben tanoncként dolgozik, apjuktól tanulják a szakma fortélyait, kézügyességük páratlan, ráadásul Ferencet tehetsége folytán az iparművészeti iskola okítói pallérozzák. Álljon itt első munkakönyve, mely arról tájékoztat, hogy 1908. október 3.-án asztalos segédként lépett be -16 évesen- édesapja műhelyébe. Szép jövő és boldogulás vár rájuk a szakmában, de egyikük sorsa más irányt vesz...
Ezen az alább látható 1908-10 nyarán készült képen látni a házuk előtt, a nagy fa árnyékában, éppen vasárnapi étkezésüket befejező családot. Modern Thonet székeken ülnek, szép ruhába öltözötten. Az asztalfőn Juhász mester kissé bizalmatlanul, szúrós szemmel figyeli az új technikát, kontyot viselő Gizella mama korsójából épp inni készül, Sándor pelyhedző bajuszkája alatt mosoly bujkál. A bűbájos Gizella nemes tartással egy üveg nyakát fogja, a 12 éves László hörpint a poharából. De hol van a 17 éves Ferenc?... Hát, ha jól meggondolom, valakinek, csak el kellett készíteni a fotót! Látni, épp most állt fel a terített asztaltól, üres székét azonmód elfoglalta a kutyus. Igen, csakis így lehetett! Ferenc, aki magát feláldozva a képet készítette és nem látszik a képen, ő az én anyai nagyapám. De nagy kár, hogy akkor még nem találták fel az önkioldót, vagy a hosszú szelfibotot! Mit nem adnék, ha őt is láthatnám családja között!
A képen szereplő további két női alak elsőre nem ismerős... De várjunk csak! Minél tovább vizslatom a képet annál gyanúsabb, hogy a kis Sándor két oldalán ülő hölgy arcformája, tekintete mennyire hasonlít egymásra. Aztán beugrik... hát persze! Gizella mama mostohahúga Róza Magdolna, akit még az elején említettem és 9 évvel fiatalabb a nővérénél, most a negyvenes évei elején járhat. A birtokomban lévő dokumentumok szerint ugyanis Budapesten 1907 április 14.-én 41 éves korában házasságot kötött a 6 évvel fiatalabb Jirasko Vilmos budapesti illetőségű tokkészítővel /én is tanakodtam, mi a fene ez a tokkészítés? Először hegedűtokra gondoltam, de mint kiderült a tokkészítés bármilyen becses tárgyat rejtő díszdobozt, favázra készült terméket takar/. Róza Budapesten a VIII. kerületi József körút 77-79 sz. házban lakott, csak egy kőhajításnyira a Práter utcai rokonságtól. Így akár egy vasárnapi családi ebéden is nyugodtan rész vehetett. Akármennyit töröm a fejem, csak így lehetett, csak így van értelme! A kis Gizella mellett ülő fehér blúzos fiatal hölgy kiléte továbbra sem ismert és talán örökre titok marad… bár az, hogy a ház urának balján foglal helyet sejtetni engedi, egy közelebbi kapcsolat lehetőségét a családdal.
Az 50 éves Juhász Sándor és családja
Sajnos ez az századeleji idill és béke már nem sokáig adatott meg nekik, ... 1910. október 8.-án délelőtt fél 12-kor -51 és fél éves korában- munka kapcsán, szóváltást követően id. Juhász Sándort segédje, Sándor fia szeme láttára, egy asztalos reszelővel mellkason szúrta, segíteni már nem tudtak rajta és pillanatok alatt beállt a halál... Budapesten 1910-ben ez akkora hír volt, hogy még a Tolnai Világlapja is megemlékezett róla, íme:
Direkt nem retusáltam ezt a képet. Jobban szimbolizálja egy korán félbeszakadt élet drámáját.
Így ért véget egy nehéz dolgos élet, mely születése körülményeinek terhét hordozva is, a semmiből, segítség nélkül, a két kezére, az eszére és a szorgalmára támaszkodva tudott nagy családjának otthont, anyagi biztonságot teremteni, gyermekeinek jó nevelést, iskoláztatást biztosítani. Nem érhette meg, hogy lássa genetikailag milyen életerős szerteágazó családot alapított, akik túlélve a bekövetkező világháborúk családokat tizedelő borzalmait csodával határos módon, emberi veszteség nélkül vitték tovább a magot. Lehet, hogy a saját életével váltotta meg...
Pihenj békében Juhász Sándor dédapám kitartó, szorgalmas életed legyen mindnyájunk példaképe!
Az igézően szép, megtört Gizella mama még élete virágában.
Ezután ifj. Juhász Sándor a legidősebb fiú vette át apja helyét. Híres, keresett asztalosmester lett belőle. Családjával és Édesanyjával a Práter u. 38.-ban éltek...
Apja után az üzletet megöröklő ifj. Sándor mester ezzel a minőséget garantáló védjegy plakettel /kb. 2x5 cm/ látta el híres bútorait. A kép jobb felső sarkában a kiállításokon nyert díjai láthatóak. A büszke alkotó méltán népszerűsíti így műhelyének termékeit egészen az 1946-ban bekövetkezett haláláig.
A szabadkézi rajz és a vízfestészet iránt érdeklődő, művészi ihletésű Ferenc nagyapám aki a bútortervezés és készítés terén is tehetséget és kézügyességet mutatott, az iparművészeti iskola elvégzésével nagy lépést tett az iparművészet-képzőművészeti hivatásának irányba. De ennek az életpályának kibontakozását megakadályozta a hamarosan kitörő I. Világháború és az azt követő zűrzavaros, mindent felforgató időszak. Ezzel az ő élete is teljesen más irányba fordult. De, ez már más történet ...
Gizella mama férje és támasza korai elvesztése után még 30 évig élte nyugodt és csöndes életét bútorasztalos Sándor fia és családja oltalmában. Az 1940-ben bekövetkezett halálakor 83 évesen sok jót-rosszat megélt, széles családja terebélyesedésének részese, anyagi növekedésének és teljesítményeinek elismerésére büszke, a sorsát végül elfogadó, hálás asszony volt.
Akinek egy kicsit is fontos, az időzzön el egy kicsit a fenti, 100 éve készült képen, megéri a fáradtságot.
A kép készítésének időpontjáról nem készült feljegyzés... de azért mégis pontosan beazonosítható! A középen helyet foglaló Gizella mama felett álló fiatal, szemrevaló hölgy a nagymamám, aki első gyermekével /Ferenc/ mindennapos várandós 1920 áprilisának elején.
Az összesereglett teljes Juhász család a Bakács téri iskola udvarán állt kamera elé. A képen szereplők /már amennyit felismerek/:jobb oldalon áll Juhász Sándor /elsőszülött fiú/, alatta felesége Márkusz Olga, ölében Olga leánya, a kissámlin Sándor/Dodó/ fiúk. Sándor mester mellett a legfiatalabb Juhász gyermek László, alatta ül talán a felesége Szabó Mária, Lászlótól balra a másodszülött Ferenc nagyapám áll csinos, érdemrendektől dús, sujtásos egyenruhájában, odabújva imádott feleségéhez Margit/azaz Csibi/-hoz. Margit mellett áll -szerintem- idősebb testvére Sziklai Erzsébet /a mi ismeretünk szerint "a Pipus"/. Tőle balra Lendvai Gyula, az előtte ülő nagyon csinos és szemrevaló Juhász Gizella férje. Az ifjú Gizellától jobbra -úgy vélem- Gizella mama féltestvére Lachenmann Róza Magdolna ül és a középpontot Gizella mama békét, nyugalmat árasztó, családot összefogó tekintélye uralja.
Kilenc év telt el az előző kép készítése óta, 1929 május 5.-én, a Práter utcai ház és műhely belső udvarán áll ösze részlegesen a család ismételten. A két, magabiztos, elsőszülött Juhász fiú gyarapodó családja körében. Ferenc nagyapám melletti kacér, már-már pajzán tekintetű nő a nagyanyám húga, Sziklai Magdolna, mi úgy ismertük, "a Lena" és ő a "minden lében kanál" bájos, tipikus esete. Meglepő módon egy küllős kerekeken guruló fekete játékkutyát szorít magához. A gyerekek játékának tűnik. A kopaszodó, sötét bajuszos Sándor mester talán egy cicát ölel két kézzel. Tulajdonképpen mindenkit ismertek az újabb jövevényeken kívül. Babával a karjában az én édesanyám Babci közel 4 éves korában. A matrózinges kislány Sándor Olga 11 éves leánya pedig az anyámmal egyidős, Juhász Gizella /Lendvai/Gizella nevű lányát tartja a karjában. A gyerekek fölött Róza Magdolna Gizella dédmamám féltestvére látható. A nyúlánk kamaszodó nagyfiú ott hátul pedig a 15 éves Dodó, Sándor mester nagyfia lehet. Balszélen Márkusz Olga, Dodó anyja áll. A csoportkép központját elfoglaló, 70 évet alig betöltő Gizella mamából sugárzik a boldogság szép családja körében. Még tucatévig figyeli szerteágazó családja virágzását egészen 1940-ig a dolgos, boldog békeidők végéig. Megkímélte a sors a második világégés megélésétől.
Hááát... Krisztián, ezek jutottak eszembe március 19.-én, születésed napján, ajándékod megítélését rád bízom...
Utószó
Azért, hogy időben el tudd helyezni a történetet és érzékeld az idő távolságot, Juhász Sándor halálának idején Horváth nagyapád -aki a te egy éves korodban halt meg- mindössze 3 hónapos újszülött csecsemő volt, a Zala megyei Kisradán ...
Az eredeti bejegyzés 2008 március 18.-án készült. Azóta sokat javítottam, kiegészítettem, pótoltam, frissítettem... az eredmény fent látható. Fogadjátok jõ szívvel!
Ez az én dokumentumokkal alátámasztott történetverzióm. Aki tud jobbat ne fogja vissza magát, tegye meg!
Üdvözlök minden Rokont
